Életem párjától megkérdezte egy kis csíra (nem degradáló, hanem potenciális ember - értelemben) hogyaszongya a kis drága, kilencéves, egyem a lelkit:
"Tantónéníí (gondolom valahogy így), a fogtündér létezik?"
Válaszverziók:
a) Az erkölcsi-pszichológiai módszer:
"Persze, teljesen egyértelmű, hogy létezik, hát nem is tudtad?"
Értékelés: A maximálisan elérhető 10 pontból 3 pont
Indoklás: A fantáziavilág fenntartásáért 10 pont, a hazugságért 7 pont mínusz. Nem érdekel, hazudtál. Kicsitündérbogárkának nem hazudunk a zarcába bele homlokegyenest. Nem említendő ez egy lapon a Kisjézus hozza a karácsonyfát koncepcióval (nem, most nem kezdek el az isteni gondviselésről értekezni. A karácsonyfát a Kisjézus hozza. Nemérdekel, akkoris. Sőt, a fogtündért is a Kisjézus hozza. Bleee.). Jó oké, tudom, hogy egy kicsit sántít, mert szoktunk hébe-hóba hazudgálni a kölöknek, de... lásd majd c) pont.
b) A tudományos módszer:
"Dehogyis létezik, az csak kitaláció, semmi ilyesmi nem létezik."
Értékelés: A maximálisan elérhető 10 pontból 0 pont, plusz háromszor a tarkóra szívlapáttal, szigorúan keresztény szeretetből.
Indoklás: Az igazság kommunikációjáért 10 pont, a gyermeki lélek sárba tiprásáért, a fantáziavilág csírájában való elfojtásáért, és a hosszútávon lelkileg fogyatékos emberek számának növeléséért az összes pontod mínusz, még azok is, amiket a penimarketes vásárlásaid során gyűjtöttél, hogy meg tudd venni a hejcegnős uzsidobozt kéccázér' (nem, ez utóbbit nem én találtam ki, ez van. Nenene, várj még!! Ne rohanj a boltba, legalább olvasd végig a kedvemért!). Ja és persze el fogsz kárhozni. Nyilván.
c) A "teológiai" módszer:
"Szerinted létezik? Te mit gondolsz?"
Értékelés:
A maximálisan elérhető 10 pontból 10 pont. Vagy amennyit akarsz. Várj, előkeresem a hercegnős uzsira gyűjtött pontokat is, feladom neked postán.
Sőt, grátiszba megérdemelten jár egy kiscicás kép.
Bónusz annyiracukihogymindjártmegzabálom (vagy mikor már megnőtt) kiscsibével.
(kép forrása: users2.ml.mindenkilapja.hu)
Az, hogy létezik-e a fogtündér, semmiképpen nem erkölcsi-etikai-pszichológiai kérdés, mert nem arról van itt szó, hogy hogyan hazudjuk a lehető legkisebbet úgy, hogy közben nem gázolunk a gyermek piciny lelkébe. És ugye nem is tudományos a fogtündér létezésének a kérdése, hogy azt kellene rá válaszolnunk, hogy mivel a fogtündér létezése nem bizonyított, ezért nem létezik.
A létezik-e a fogtündér kérdés szerintem inkább (sokszódával) teológiai kérdés. Ami valamiért különleges, más. Ami valamiért szent. Annak számára mindenképpen aki feltette. Teljesen olyan ez a kérdés, mint az, hogy van-e Isten?
És?
Van-e Isten?
Te mit gondolsz...? Szerinted...? Számodra mit jelent ez a kérdés...?
A valóság az, amit annak tartasz. Az valóságos, amit te valóságosnak hiszel. És az ebben a valóságban való hit határozza meg az életedet, alapozza meg vágyaidat, ad neked reményt, alakítja a terveidet, a gondolataidat, és egyáltalán formál téged, azaz valamilyen emberré tesz. Ahogy a kis tündérbogárka tündérbogárkaságához biztosan hozzáad valamit a fogtündér létezésére adott (feltételezhetően) igenlő válasz, úgy az ember önazonosságának a forrása végső soron a személyes hite.
Teljesen jogosan felteheted a kérdést: most akkor tulajdonképpen mindegy, hogy ki miben hisz? Lehet a tihanyitamásban, a mákosgubában, az ájfónötösben, saját magadban, az emberiségben, az univerzumban, vagy esetleg "a mindenható dínóhercegnőben"?
(A képet én lőttem a legutóbbi óriásplakát-kiállításon, melynek témája volt: Te miben hiszel?)
Nos, az a helyzet, hogy igen, mindegy. Hogy ki miben hisz, mindegy. Mert minden hit valamilyen hit. És minden valamilyen hit eredményez egy valamilyen embert. Az egyik ilyet, a másik olyat...
Tudod, mi a nem mindegy? Az, hogy TE miben hiszel. Gondolj csak bele...
Ugye, hogy nem mindegy..? :)
(ui.: a címben szereplő sorszám nem véletlen, lesz még hasonló bejegyzés. akkor legalább nem kell új címen gondolkodni :P )
