Utálni fogsz. Tudom.

Nem fog tetszeni, amit írok. Soha többet nem olvasod ezt a blogot.
Nem, nem szuggerálni akarlak, hogy ne gyere többet, nincs értelme, mert ez úgyis csak egy oldal a sok közül, egy vélemény a sok közül, egy ember a sok közül, nem igaz? (welcome to the internet, haver.) Csak utálni fogsz, és kész.

Azt nem tudnám megmondani, hogy mennyire lényeges ez a kérdés. Maradjunk annyiban, hogy minden kérdés annyiban lényeges, amennyiben lényegesnek tartod, amekkora jelentőséget tulajdonítasz neki.
„Há' nem? Há de.” (Besenyő István)

Szerintem háromféle blog van. Az első a 'kontrollálatlangondolatok-típusú', a másik a 'tapasztalokvalamitmajdkontrolláltgondolatok-típusú', a harmadik meg a 'tapasztalokvalamitésmegírom-típusú' (tudom, a tied meg egy külön kategória, mert akkora arc vagy.. :) )
Ez a blog a második kategória. Íme a cikk:

 http://index.hu/belfold/2014/10/06/pap_a_templomban_szavazzanak_a_fideszre/

Na, kezd már derengeni? Kezded érezni, hogy átjár az utálat. Még nem olvastad a véleményem, de már előre érzed, hogy nem fogsz velem egyetérteni. Persze ez engem nem érdekel. (ismét csak welcome to the internet. Ugye milyen szép kis külön világot húztunk fel ide magunknak? Keress valakit, és öleld meg, gratulációképpen. De persze csak virtuálisan! :) )

(kép: Pawel Kuczynski - Facebook)

Naszóval, politizálhat-e a pap? Nem, ez nem jó kérdés, mert nincs ezzel baj.
Nekifutok még egyszer: Papként, tehát nem átlagemberként egy egyházközség, egyházközösség lelki vezetőjeként, a rá bízott nyáj életéért részben felelős személyként, a társadalom működésére és mindennapjaira nagymértékben hatással lévő Katolikus Egyház képviselőjeként fogalmazhat-e meg akár ennyire konkrét, akár kevésbé konkrét társadalom-politikai véleményt? Megmondhatja-e a pap Marinéninek és Pistabának, hogy hova tegyék az ikszet?

(Ne, ne olvasd tovább, várj még! Vegyél két nagy levegőt, nyugodj meg, és bámuld fél percig ezt a kiscicás képet (megígértem, hogy lesz. Lett.)!

(Kép forrása: www.bloki.hu)

Hát nem édes-megacuki-zabálnivaló-úúúdemeggyömöszkölném? Merülj el a cukiság tengerében! Jó már? Na akkor olvass tovább! ;) )

A válasz: HÁT HOGY A VIHARBA NE? (értsd: IGEN!)
(akik mennek, azoknak egészségükre, köszönöm a részvételt, további szép napot :) )

Igen, mert felelős azokért, akiknek a lelki vezetését rábízta az Egyház. Igen, mert azt az Egyházat képviseli, amely nagyon mélyen beleivódott jelenlétével a társadalom mindennapjaiba (itt sorolnám fel azokat a társadalmi tevékenységeket, amiket az Egyház folytat, vagy támogat. de nem akarok hosszú bejegyzést. szóval nem fogom. tudod te, mire gondolok.) Szóval egy ilyen intézmény, és ennek a képviselője, aki történetesen egy adott egyházközség lelkiatyja, abszolút kompetens a témában. Igen, tudom, még mindig jogos a kérdésed, hogy de miazhogy a pap kvázi a hívek helyett akar dönteni, miazhogy megmondja nekik, hogy hova tegyél a zikszet, miazhogy megkérdőjelezi a hívek társadalmi öntudatát?

Mer' nincs nekik, azér'..

Nyuginyuginyuginyuginyugi!! Nem rád értettem, neked van. Mert még mindig ezt olvasod, túljutottál a kiscicás részen is, és nem egy sötét sarokban puffogsz azon gondolkodva, hogy hogyan szólhatnál be nekem kommentben. Tehát van türelmed és kíváncsi vagy a végére. Tehát értelmes lehetsz. Tehát van véleményed. Feltehetően értékeid is. Mármint belsők (nem a tárcád kell, nyugi). Szóval te pontosan tudod, hogy a narancsos kacsát, vagy a szegfűszeges sütit szereted. Vagy úgy vagy vele, hogy bemész egy cukrászdába (mert bemenni azért be kell, hogy lássák, hogy ott voltál), de romlottak a sütik, meg penészesek. Akkor egyiket sem választod, hanem beírsz a vásárlók könyvébe...

Szóval te pont az az ember vagy, akinek nincs szüksége arra, hogy a pap megmondja, mire szavazzon. Nem is neked szól, legalább is vedd úgy hogy nem neked. Hanem a Marinéninek, meg a Pistabácsinak. Mert mondjuk olyan korban születtek, amikor nem volt idő belső értékeket formálni, mert teszem azt romokban volt az ország. Nekik azt mondták: dolgozz, menj a misére és ne kérdezz, nincs rá idő! Vagy nem, de olyan közegben nevelkedtek, ahol nem jellemző az önálló véleményre való nevelés. Vagy akár a gondolkodásra. Viszont ők is adófizetők (vagy voltak), ők is szavazhatnak. Nem vehetjük el tőlük ezt a jogot.

De ilyenkor szükség van iránymutatásra. Nem öncélúan, hanem a közösség érdekeit szem előtt tartva. Nem erőszakkal, hanem szeretettel. Mert felelősek vagyunk egymásért. Egy pap, az Egyház talán egy kicsit jobban...

(Kép forrása: www.outreach.com)

Közlemény: Jelen bejegyzés szerzője hivatalosan is bocsánatot kér minden idősebb, társadalmi öntudattal rendelkező István és Mária nevű olvasójától.

Nem magukra gondoltam, maguk rendben vannak! :-)