Tulajdonképpen ezamieszembejutott, nem igazán passzol a blog eredeti koncepciójába, de tekintettel a mai nap "több szempontból szpesöl" voltára, úgy gondolom, nem baj, ha idebiggyesztem:
Tekintettel a nagypénteki liturgia letargikus voltára, elmélkedjünk egy kicsit az örömködésről.
Örömködni sokféleképpen lehet. Létezik ugye a klasszik, nevezzük mondjuk (igeidők után szabadon) befejezett örömködésnek. Örülsz, mert csak. Történt veled valami, ami erre adott okot, jól telt a nap, nincs okod nemörülni, tavasziszünet, ilyenek. Nem ragozom.
Aztánugye van a másik klasszik, az az örülök valaminek dolog... Kiskutya, törpenyúl (ha már húsvét van, de inkább hagyjátok szegény kis szerencsétleneket), kedvenckaja, egyébmeglepi, satöbbi. Kaptál valamit, örülsz neki. Pont.
Van az "örülök, mert sikerült valamit elérnem" - fíling: Elértem a buszt, nem pis*ltam be hazáig, rávettem magam valamire, amire már régóta akartam, ilyenek. Meg vagyok elégedve magammal. Zsírabuli. Megérdemlek egy jó sört. Hátra lehet dőlni.
(forrás:canstockphoto.com)
Ezek az örömködések (amiket nagyon szeretünk, mert jó érzéssel töltenek el), szerintem hogyúgymondjam eléggé hétköznapiak. Ne érts félre, nem értéktelenek, csak hétköznapiak. Á, megvan: midennapi örömködések. És akkor te is nyugodt maradsz, hogy nem fogalmaztam félreérthetően. És én is nyugodt maradok, hogy te is.
És annak ellenére hogy nagyon szeretjük a hétköznapi dolgokat, (mert biztos pontok, mert megnyugtatnak, mert pihentetnek, mert meg ilyenek), vágyunk a nem hétköznapi dolgokra. Így van ez az örömködéseinkkel is. Merthogy vannak egészen különleges megnyilvánulásai.
Ott van például az az öröm, ami nem is annyira jókedvvel, sokkal inkább izgalommal tölt el. Tudod, a jobbik fajtából. És eléggé sajátos módon ezek az örömök legtöbbször életünk fontosabb állomásaival állnak kapcsolatban. "Felvettek!" "Megkaptam a szerepet, munkát, stb.!" "Igent mondott!" "Babánk lesz!" Ezek az örömök előremutatnak, adrenalint termelnek, motiválnak. Isteni! :)
Ugyanakkor létezik az örömnek egy szívfacsaró változata is, egy ilyen szomorú hála érzése. "Örülök, hogy része volt az életemnek!" Tudod, amikor csak annyit tudsz az éterbe suttogni magad elé, hogy: Köszönöm! Bármennyire is szeretném, nem tudom ragozni, de tudod, hogy miről beszélek. Ismered. Sírni is szoktál.
A végére hagytam az öröm legelképesztőbb, leghihetetlenebb, legirracionálisabb, ugyanakkor legcsodálatosabb formáját: "Örülök, mert szeret...!" Tudod, amikor ÚGY néz rád, amikor ÚGY mosolyog rád, amikor ÚGY törődik veled. Amikor igazán szabadnak érzed magad. Sokszor annak ellenére, ami vagy, amilyen vagy. Amit nem tudsz mindig teljesen befogadni, mert úgy érzed, nem mindig érdemled meg...
(forrás: hotdog.hu)
Mennyire szerencsés a keresztény ember 2016-ban, hogy számára mai nap az öröm szempontjából koncentráltan különleges. Egyfelől 9 hónap múlva Karácsony (tudod, a "babánk lesz"-érzés), az izgalommal teli várakozás, másfelől Krisztus kereszthalálának emléknapja. Meghalt értem, hogy része lehessen az életemnek. Meghalt értem mert szeret.
(forrás: nicelife.hu)
A mai nap nem hétköznapi. A mai nap koncentrálódik múlt, jelen, és jövő. Egyszerre izgalmas, szívszorító, és felfoghatatlan. Szóval csodálatos! :)
Szép Húsvétot! :)
