Legutóbbi bejegyzésemben hazudtam (ti is halljátok..? már terjed.. mindegy, majd írogatok magamnak.)
Na jó, ez így nem igaz, csak részben (talán visszanyertem 2 olvasót.. mégsem, észrevették a "részben" szót. Mindegy, ha már elkezdtem..)
Régóta érlelődött már bennem a blogolhatnék. És sokminden miatt fogtam már a fejem, szóval biztosan ezek gyűltek valahol tudat alatt. És forradalomra készültek. Hogy megtámadjanak. Hogy leigázzanak. Hogy kiábrándítsanak. De a hadsereg (hiába a nagy létszám és a felkészültség) nem volt tökéletes. Hiányzott a vezér. A bátor főnök, a mesebeli Torzonborz király (kiskoromban komolyan féltem tőle, nemröhög, együttérez) aki kimondja a bűvös szót: TÁMADÁS! ROHAAAM!
A konkrét ok, amiért itt vagyok, ami ezt a blogot életre hívta AZ EZ A CIKK ITTEN!! (javaslat: olvasd el, és utána folytasd innen ;) ->)
A cikk szerint ez a pár cuki kis baba "azonnal közfelháborodást váltott ki a vallásos közönség körében".
Csodálkoznak? A teljesség igénye nélkül (hiszen valljuk be, egy ilyen vallásos felháborodás oka jóval összetettebb) próbáljunk meg rájönni, hogy mi is állhat ennek a felháborodásnak a hátterében, és vajon miért gondolom én is több mélyen vallásos keresztény hívő társammal együtt, hogy a drága jó művészeknek valami nehezebb dolgot kellene a nyakukba kötni és úszásra késztetni őket valami mélyebb helyen több szeretetre, és értük elmondott imádságra van szüksége?
"És ti minek tartotok engem?"
"Life in plastic, it's fantastic!" Már Aquáék is megmondták (művelődni: itt). Plasztik... plasztikus... formálható... tetszés szerint személyre szabható...
Na jó én ezt nem bírom tovább. Tudom, hogy hatásvadász vagyok, és szeretem jó hosszan megalapozni a fontos közlendőt, DE A FENÉBE IS, BÁRMIKOR LEVEHETED A KERESZTRŐL!! Gondolj bele, te lehetsz az Isten, aki szépen leveszi, megsimizi a kis műanyag buksifejét, és szépen visszafekteti a jászolba, mert ott cukibb, meg szeretetünnepébb. Kereszt nélkül az egész kereszténységnek nincs értelme. Van alapja a felháborodásnak.
És ezek után csak hab a tortán a két művész érvelése, miszerint: „Ha van orvos, tanár és rendőr Barbie, akkor miért ne lehetne Szűz Mária Barbie vagy Jézus Krisztus Ken is?” Sőt, akár ezeket kombinálhatod is, mert ugyebár a keresztet nézni (a keresztre tekinteni) nem izgi, szóval miután levettük, lehet mondjuk orvososat játszani vele.. ("Jajjdoktorúr leszakadt a lábam" "Semmi gond, megérintem, és meggyógyul!") de lehet bármi más: rendőr, tanár, felfedező, családapa, amit csak akarunk.
Egy privát, tetszés szerint alakítható, személyre szabható különbejáratú Jézus... Sok kereszténynek van ám ilyenje.. Továbbmegyek: Privát, tetszés szerint alakítható, személyre szabható természetfeletti valóság. A természetes természetfeletti.
Ahol Isten talán nem is Jézus Krisztus atyja, hanem csak valamiféle jóindulatú kozmikus erő, aki tulajdonképpen nincs is, csak időnként felbukkan egy-egy születésnapi köszöntésben. Nem igazságos, inkább jó. Mindent elvisel, nem tartozunk neki felelősséggel. Szóval nem kell, hogy bűntudatot érezzünk, mert az nem fér bele, mert az rossz érzés, mi pedig ugyebár pozitívak vagyunk, mert a zoraveczcoelho megmondta. Jézus is csak egy manus volt régről, aki mondott jó dolgokat, de hát ilyenből sok volt már, emléke szívünkben örökké él, nyugodjon békében. A Biblia is megmaradhat irodalom érettségi tételnek, mert hát azért valljuk be, nem akármilyen irodalmi remekműről van szó.
Évekkel ezelőtt egy nemzetközi és vallásközi kongresszust rendeztek. Az egyik keresztény előadó, provokatív célzattal azt a kérdést tette fel iszlámhívő kollégájának, hogy mégis, mit tanulhatunk mi, keresztények az iszlámtól? Erre a válasz csak annyi volt: "Megtanulhatnátok komolyabban venni Istent!" (Verbális gyomorszájonvágás, K.O. az első menetben).
Igen, jó lenne, hogy ha komolyan tudnánk venni Istent, és nem mondjuk mint valami érdekes elméleti témáról beszélgetnénk. És egy művész is lehetne annyira intelligens, hogy ezt tiszteletben tartsa. Mert számunkra ez valóság. Azért kíváncsi leszek a kiállításra. Főleg, ha kiteszik Mohamedet.
Tuti, hogy rájuk robbantják a házat...
"És ti kinek tartotok engem?" (Máté evangélium 16,15)
